Berlin, a 19. század vége. Az akkori német fovárosban orvosi-történelmet írnak. Professzor Dr. Rudolf Virchow (1821 - 1902) egy fantasztikus, revolúciós felfedezést tesz, amely számos, addig biztosnak számító tudást tesz kérdésessé.
Virchow, egyébként sejt patológus, bebizonyítja, hogy az emberi test sejtekböl áll. Ez a gyógyítás és orvoslás alapvetö átgondolását eredményezi - a betegség és gyógyulás egészen más megközelítését. Kevéssé ezt követöen felfedezik az ásványokat, mint a szervezetünk számára létfontosságú alapelemeket.
Hatalmas lelkesedéssel követi az oldenburgi orvos és homeopata Dr. Wilhelm Heinrich Schüssler (1821-1898) Virchow felfedezéseit. Mindenekelőtt az az alaptétel érdekli, hogy a sejtek, mint a test lényeges egységei, egy megzavart működés eredményeképpen betegségekhez vezetnek.
Schüssler belekezd saját kutatásiba, különösen az ásványi anyagokat és nyomelemeket vizsgálja. És teszi mindezt nagyon nagy sikerrel!
Sikerül bebizonyítania, hogy mely ásványi sók fordulnak elö az emberi szervezetben, milyen feladattal, funkcióval és mely betegségeket képesek előidézni, ha hiányoznak.
De mindezzel még nincs vége. Dr. Wilhelm Heinrich Schüssler kifejleszt egy olyan metódust, amellyel az ásványi sókat úgy készíti el, hogy azok a testsejtek számára felvevőképesek lesznek. Elgondolása: ha egy sejtben az ásványi anyag háztartás kémiai folyamatai zavart szenvednek, akkor azon zavart, az egyensúlyt a hiányzó ásványi anyagok pótlásával - azokat parányi adagolásban és speciálisan feldolgozva - ismételten helyre lehet állítani és a funkciós zavarokat normalizálni.
Kutatási munkája folyamán Schüssler összesen 12 gyógyító ásványi sót fedez fel, amelyekre létrehozza új kezelési metódusát. Ezt biokémiának nevezi el. Egy olyan elnevezés, amely a görögföldről ered - egyszer, mint bios - élet és a kémia - az anyagok tudománya.
Dr. Schüssler terápiája gyors fejlődésnek indul és pácienseinek száma rohamosan növekszik. Hamarosan sok ezer beteg keresi fel évente és kéri a segítségét. És azok száma ma is egyre növekszik, akik időközben nem a gyógyszerekre, hanem sokkal inkább az ásványok természetes gyógyerejére esküsznek.