Wirchow kutatási eredményeinek köszönhetően Schüssler előtt világossá vált, hogy a betegségek a sejtek belsejében kialakuló ásványanyagok hiányaira és azok elpsztódási zavaraira vezethetőek vissza, ill. hogy a hiányzó ásványi sókat a testnek megfelelő formában kell bejuttatnia.
Ezt a problémáját megoldandó, az orvosnak kapóra jött sokéves homeopátiás gyakorlata. Schüssler a Samuel Hahnemann által kifejlesztette elvet, a hígítás elvét vette át és alkalmazta ásványi sóinak előállításánál.
A homeopátiás potenciázásnál egy speciális hígítási folyamatról van szó, amely a Schüssler-sók esetében tízes lépésekkel történik. A Schüssler -sók első hígítási fokához egy rész ásványanyagot kevernek össze 9 rész tejcukorral. Az eredmény az első decimális potencia, azaz - D1.
A második decimális potencia előállításához 1 rész D1-et vesznek, és azt keverik össze 9 rész tejcukorral. Az eredménye: D2. Ezt az elvet addig ismétlik, amíg a kívánt potenciát el nem érték. Vagyis csak egészen parányi mennyiséget találhatunk fizikai formájában, egy-egy tablettában. Sejtjeinknek mégis ezekre van szükségük!
Meg van az oka: A munkaigényes potenciázási eljárásra viszont szükség van, hogy az ásványi sók az emberi sejtek számára felvevőképesek legyenek, és a különböző szabályzó folyamatokba hathatósan avatkozhassanak be, s ne pedig "postafordultával" távozzanak szervezetünkből.
Ma már a Shüssler-sókat kívánság szerint D3, D6 és D12 potenciákban, tabletták, porok és kenőcsök formájában állítják elő.
Mind a mai napig a homeopátia szigorú szabályai szerint végzik a potenciázást. Bár a régi korok nehéz aprítói helyett ma már korszerú keverőképeket alkalmaznak a tökéletes eredmény érdekében.
A Schüssler-sókat ma már Európa több országában is gyártják (Németország, Ausztria, Svájc), mely cégek több éves tapasztalattal és kellő szaktudással rendelkeznek a Schüssler-sók gyártását illetően. És teszik mindezt a jól bevált, állandó minőség megőrzése mellett.